A kommunikációban használt multiplexerek
A multiplexer, amelyet néha multiplexornak vagy egyszerűen muxnek neveznek, olyan elektronikus eszköz, amely több bemeneti jel közül választ és egy vagy több kimeneti jelre továbbítja, több bemenettel rendelkező, egyetlen kimeneti kapcsolónak tekinthető. A telefonoptikai multiplexer egy példa egy nagyon nagy virtuális multiplexerre, amely sok kisebb, különállóból épül fel. Az elektronikus multiplexer lehetővé teszi, hogy több jel egy eszköz vagy erőforrás, például egy A / D átalakító vagy egy kommunikációs vonal megosztására szolgáljon, ahelyett, hogy bemeneti jelnél egy eszköz lenne.
A multiplexerek több, „csatornáknak” nevezett bemeneti vonalat csatlakoztatnak vagy vezérelnek, amelyek akár 2, 4, 8 vagy 16 egyedi bemenetet tartalmaznak, egyenként egy kimenetre. Egy multiplexert gyakran használnak egy kiegészítő demultiplexerrel a fogadó végén. A demultiplexer (vagy demux) egy bemeneti, több kimeneti kapcsoló. A fogadó végén a demux a sok lehetséges úticél közül kiválasztja a megfelelő rendeltetési helyet, ugyanazon elv alkalmazásával fordítva.
Általában a multiplexereket alkalmazzák az egyik módszerként az áramkörben szükséges logikai kapuk számának csökkentésére, vagy amikor egy vagy két adatszolgáltatáshoz digitális adat továbbításához egyetlen adatsorra van szükség. Kiválasztja a sok analóg vagy digitális bemeneti jel egyikét, és egy sorba továbbítja a kiválasztott bemenetet. A 2n bemeneti multiplexernek n kiválasztott sorja van, amelyek segítségével kiválasztható, melyik bemeneti vonalat kell küldeni a kimenethez.
A multiplexereket digitális félvezetők, például központi feldolgozó egységek (CPU) és grafikus vezérlők építésére is használják. Ezekben az alkalmazásokban a bemenetek száma általában kettõs többszörös, a kimenetek száma egy vagy viszonylag kettõs kettõs, és a vezérlõjelek száma a bemenetek és kimenetek kombinált számához kapcsolódik.
A multiplexerek típusait használják a kommunikációban. A legegyszerűbb formában a multiplexernek két jelbemenete van, egy vezérlő bemenet és egy kimenet. Az analóg multiplexer egyik példája az otthoni sztereó egység forrásvezérlése, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy válasszon audio között kompaktlemez (CD) lejátszó, digitális sokoldalú lemez (DVD) lejátszó és kábeltelevíziós vonal között.
Vannak összetettebb formák a multiplexerek. Az időosztásos multiplexerek (vagy TDM) például ugyanazokkal a bemeneti / kimeneti jellemzőkkel rendelkeznek, mint a többi multiplexer, de a vezérlőjelek helyett minden lehetséges bemenet között váltakoznak, pontos időközönként. Alternatív megoldásként egy digitális TDM multiplexer korlátozott számú állandó bitsebességű digitális adatfolyamot egyesíthet egy magasabb adatátviteli adatfolyamba egy adatkeret létrehozásával, amely csatornánként egy időrést tartalmaz. Az időosztásos multiplexereket általában félvezető eszközként vagy chipként építik fel, de optikai eszközként is felhasználhatók száloptikai alkalmazásokhoz.
A PDH Multiplexer kiválóan integrált szerkezetet biztosít és 16 szabványos E1 interfészt biztosít egy rendelési huzalcsatornával, önálló riasztási és NM funkciókkal, valamint önteszttel és E1 hurok-visszatekintő funkcióval. Míg a digitális multiplexer az egyes analóg kapcsolókból épül fel, egyetlen IC csomagba burkolva, szemben a „mechanikus” típusú választókkal, például a szokásos hagyományos kapcsolókkal és relékkel.