Általános szálas illesztési technológia
A szálas illesztés magában foglalja két száloptikai kábel összekapcsolását, hogy két optikai szál között optikai kapcsolatot hozzanak létre. A száloptikai illesztés általában kisebb fényveszteséget és visszaverődést eredményez, mint a vége.
Az illesztésre akkor van szükség, ha a kábel túl hosszú egy egyenes húzáshoz, vagy különféle típusú kábeleket kell összekevernie (például egy 48 szálas kábelt kell bevinni és hat 8 száloptikai kábelre kell illeszteni). És természetesen splicseket használunk a sérült optikai szálak javításához telepítés, baleset vagy stressz alatt. A külső növényi kábelek első számú problémája után egy eltemetett kábel feltárása és kivágása, amelyet nyilvánvaló okokból általában „kotrófa-elhalványulásnak” neveznek. A rendszer megtervezése megkövetelheti, hogy az optikai szálcsatlakozásoknak olyan optikai tulajdonságaik legyenek (alacsony veszteség), amelyeket csak a szál-illesztés képes kielégíteni. A rendszertervezők általában az üvegszálakat igénylik, amikor az ismételt csatlakozás vagy leválasztás szükségtelen vagy nem kívánatos.
Fúziós illesztés és mechanikus illesztés
Az illesztések „állandó” összeköttetések két szálak között. Két általános módszer létezik az optikai szálas kábelek csatlakoztatására - a fúziós illesztés és a mechanikus illesztés, és a választás általában költség vagy hely alapján történik. A legtöbb illesztés hosszú távú növényi SM-kábeleken kívül történik, nem multimódusú LAN-okon, tehát ha növényi SM-feladatokon kívül végez munkát, meg kell tanulnia, hogyan kell összeolvasztani az összeolvadást. Ha többnyire MM LAN-okat használ, akkor soha nem fog látni összeillesztést.
Az összeolvadás-összeillesztés két optikai szál egymással összekötése hővel. A cél az, hogy a két szálat összeolvasztják oly módon, hogy a szálakon áthaladó fény ne legyen szétszórt vagy visszaverődjön a kötés által, és így a kötés és az azt körülvevő régió majdnem ugyanolyan erős, mint maga a szűz rost.
A hegesztés összeillesztésének alapelve az, hogy a két csupasz szál végét (levonva a bevonatot) hő hatására összeolvasztják. Pontosabban, a szál végét kezdetben szoros érintkezésbe hozzák, kis rés között. Miután rövid ideig hevítettük őket úgy, hogy a felületek megolvadjanak, össze vannak nyomva, úgy, hogy a végeik összeolvadnak. Az ömlesztési illesztésnél az összekapcsolás vesztesége a szálak és a két szálvégi oldal szögének és minőségének közvetlen függvénye. Fúziós száloptikai illesztéskor általában az embereknek szükségük van a hőre zsugorodó cső-összekapcsoló védőhüvelyekre, hogy megvédjék az üvegszálakat a munka elvégzése után.
A mechanikus illesztés egy szálfűző, amelyben a mechanikus szerelvények és anyagok a szál igazítását és összekapcsolását végzik. A mechanikus illesztés egy optikai csomópont, amelyben a szálakat pontosan igazítják és a helyükön egy önálló szerelvény tartja, nem pedig állandó kötés. Ez a módszer a két szál végét egy közös középső vonalhoz igazítja, igazítva a magokat úgy, hogy a fény áthaladjon az egyik szálból a másikba. A mechanikus száloptikás illesztést gyors javításhoz használják, és ha csak kis számú összekapcsolóra van szükség, akkor az egyetlen száloptikai összekapcsolás átlagos költsége magas.
Az egyes illesztési módszerek teljesítményét illetően a döntés gyakran annak alapján alakul, hogy melyik iparágban dolgozik. A fúziós illesztés kisebb veszteséget és kevesebb visszaverődést eredményez, mint a mechanikus illesztés. A fúziós illesztéseket elsősorban az egymódusú szálakkal használják, ahol a mechanikus illesztések mind az egyszemélyes, mind a több üzemmódú szálakkal működnek. A fúziós splicing elvégzésére szolgáló, fusion splicer névvel ellátott berendezés széles választékban kapható a kereskedelemben.